Fordulópontok

2018. okt. 8.

Az életünk fordulópontok sorozata. Földi létezésünk során számos olyan időszakon megyünk keresztül, amely megváltoztat bennünket. Okozhatjuk mi magunknak is ezeket a változásokat, de rajtunk kívül álló okok, helyzetek is kiforgathatják jól megszokott életünket a sarkaiból. A változás néha szükségszerű. Akár mi magunk ugrunk bele egy új helyzetbe vagy valaki hozzásegítve lök rajtunk egyet, hogy életünket egy másik mederben folytassuk. Van, hogy egy változás egyből üdvözítően hat ránk, de van, hogy az elején bizony fájdalmas megszokni az új helyzetet. De az idő általában azt igazolja, hogy még a rosszból is kisülhet a végén valami jó. Hiszen mindennek meg van az oka. Az ember életében az életkor előrehaladtával is számos fordulópont van. Ezek a korszakok kezdetben egy-egy közösséghez köthetők, mint óvoda, iskolák, aztán jön az első "nagy" 18. szülinap, később munkahelyek, házasság, esetleg válás, gyerekszületés, saját lakás. Majd "középkori válság", nyugdíj, unokák stb. Az élethelyzetek folyton feje tetejére állítják a világunkat. És mit tehetünk egy-egy nagy fordulópont beköszöntekor? Fogadjuk a változást pozitívan. Ha az nem kellemes, akkor is nézzünk előre. Mert az előre mindig valami új felé mutat. És minden új, amit nem ismerünk, tartogathat jót is a számunkra ;) Egyszerűen csak higgyünk a saját jövőnkben! ;)

Elveszett motiváció

2018. aug. 27.

Vannak olyan napok, hetek vagy akár hónapok, amikor egyszerűen elveszted a motivációdat. Nincs se kedved, se ötleted semmihez. Te is érzed, hogy ez ilyenkor nem annyira jó, de mégsem tudod magadat kihúzni ebből a gödörből. Mert egyszerűen fáradt vagy, nincs semmihez sem energiád és különben is nyűgös vagy minden téren. Ha olykor-olykor van egy-egy ilyen "elvesztegetett" nap az életedben, azzal nincsen semmi probléma. Kellenek ezek a semmittevős napok. De ha ez az időszak egy-vagy két napnál tovább tart, az már nem annyira jó. Mert akkor már be tud indulni a negatív spirál. És Te egyre kedvetlenebb, egyre fáradtabb, energiád vesztettebb leszel. Ha felismered ennek a folyamatnak az elejét, akkor ideje lépni és konkrét haditervet készíteni. Ki kell tűzni bizonyos feladatokat és azokat minden áron végre is kell hajtani. Ez persze mind csak akaraterő kérdése. Ha megy, akkor hamar átbillen az ember és a negatív helyett a pozitív spirál sodorja majd magával. De mi a helyzet azokkal, akiknek pont az akaraterejükkel van a probléma? Ha az elszántság és a kitartás hiányzik? Amire mindig szükség van az elején, bármibe is akarjunk belekezdeni. Ha tudjuk magunkról, hogy számunkra pont ez okoz nehézséget, akkor ne féljünk társaságot és segítséget kérni. Esetleg iratkozzunk be egy tanfolyamra (ha már kifizetjük, akkor ha másért nem is, talán azért, hogy ne vesszen kárba a pénzünk, csak eljárunk majd... és remélhetőleg idő közben meg belerázódunk). A sport és a természet mindig segít! Menjünk ki a szabadba! Társaságba! Ne üljünk otthon és zuhanjunk még mélyebben a depressziós, semmittevős állapotunkba. Öltözzünk fel szépen, nézzünk ki jól! Már ettől is jobb lesz a kedvünk, mintha otthon egész nap pizsamába dőlünk jobbról balra. Egy hét múlva szeptember. Kezdjük vidáman és aktívan az ősz első hónapját! ;)

Facebook, Instagram... kontra párkapcsolat

2018. júl. 24.

A mai kor technikai vívmányainak vannak jó és rossz oldalai egyaránt. Szinte nincsen olyan ember, aki ne lenne fönt valamelyik közösségi oldalon. Nincs is ezzel semmi baj, ha módjával használjuk és nem leszünk tőle függők. No meg persze, ha "rendeltetés szerűen" használjuk és nem visszük túlzásba sem az "önkifejezésünk" céljából, sem pedig túlzott "rajongói" szempontból. Még ha tudatosan használjuk is ezeket az oldalakat, olykor-olykor mégiscsak előfordulhat, hogy nincsen jó hatással kapcsolatunkra. Leginkább a kapcsolatban lévő nők számára okozhat időnként nehézséget a közösségi médiák használata. Sok nőt nyilván zavar, amikor szeretett párja vagy a kapcsolati státuszában nem vállalja még fel az elköteleződését, vagy kapcsolatban vannak ugyan, de pl. az érdeklődési körnél a "nők"-et tünteti fel. Hogy is van ez? Miért is érdeklődik párunk más "NŐK" iránt? És valóban...Egyesek valódi ismerkedésre használják ezeket az oldalakat. Sok esetben tudat alatt, nem is feltétlenül tudatosan. Hiszen minden ellenkező nemű akivel felvesszük a kapcsolatot, az akár párkapcsolatban vagyunk jelenleg, akár nem, egy jövőbeni potenciális partnerré is válhat. Az internetes chetelés komoly veszélyt is jelenthet párkapcsolatunkra, hiszen ezek a kapcsolatok az "ismeretlenség" könnyed terepén egyre jobban elterelhetik valós kapcsolatunkról a figyelmünket. Ezeken a fórumokon nagyon gyorsan teret kapnak az intim közlések. Könnyen kialakul egy "fantázia kapcsolat" és ily módon be tud lépni egy harmadik fél a párkapcsolatba. Idővel pedig egészen biztosan a valódi kapcsolatunk látja majd kárát a kialakult helyzetnek. Ezt érdemes mérlegelni, mielőtt belekezdünk egy-egy "ismerkedős" csevejbe. A legtöbb esetben persze a férfiak egészen más fejjel gondolkodnak. Ők nem tulajdonítanak ezeknek a "bagatel" apróságoknak jelentőséget. De mi nők kicsit másképpen reagálunk ezekre a dolgokra. Ilyen az is, amikor szeretett párunk más női fotókat lájkol. Természetesen nincsen hiány az olyan női felhasználókból sem, akik túlzott önkifejezésre és önmutogatásra használják a közösségi oldalakat. Amikor párunk egy-egy ilyen képnél nyíltan felvállalja és kimutatja egy szívecskével vagy like jellel a tetszését, akkor bizony a mi szívünk bizonyára kihagy egy pillanatra. És "hála" ezeknek az oldalaknak épp egy legváratlanabb, legboldogabb pillanatunkban dob elénk a rendszer egy-egy ilyen kedvelést; Nézd csak! Mely képet/képeket kedvelte az egyik "ismerősöd"... Hát ez szuper! :) :( Persze higgadt fejjel, optimistán és bizalommal végig gondolva, nyilván ez csak egy egyszerű pasis tetszésnyilvánítás. Mint ahogyan mi lájkolunk egy nekünk tetsző táskát, vagy cipőt. De a férfi és női működés alapjaiban más. Ami a férfiaknak bagatel apróság, az a nőknél valódi traumaként tud manifesztálódni. Mit tehet mindkét fél, hogy ezek az oldalak ne keserítsék meg a boldog hétköznapokat és a párkapcsolatukat? A férfi legyen tekintettel a nőre. Uraim! Higgyétek el, hogy szinte nincsen olyan kapcsolatban lévő nő, akit ne zavarnának ezek a férfiúi tetszés kinyilvánítások ;) És Hölgyeim! Hívjátok fel párjaitok figyelmét arra, ha van valami, ami zavar Titeket. És ha véletlenül mégis bele-bele botlotok egy-egy ilyen (remélhetőleg) ártalmatlan like-ba, vagy üzenetbe, akkor lépjetek azon túl. Hiszen Ti álltok ott párjaitok mellett, nem pedig az a képen mosolygó cicababa (aki valószínűleg komoly önértékelési és önbizalomhiányos gondokkal küzd) ;)
Bizalom, tisztelet, szeretet/szerelem. Ezekre építkezzünk! ;)

Elvárásaink csapdájában

2018. júl. 15.

Mindannyian rendelkezünk egy igény listával. Ezek a különféle listák jelen vannak életünk minden egyes területén. Munkában, kapcsolatainkban. Sokaknak végeláthatatlan hosszúságú a listájuk, aminek szinte nincsen ember, aki meg tudna felelni. Miért várunk el oly sokat másoktól? Hogy mindenki legyen velünk kedves, figyelmes, segítőkész, vegye le a terheket a vállunkról... És ez még nem is elég önmagában. Mert persze az illető maga meg legyen ilyen, olyan, amolyan :) Az igényességgel önmagában nincs is semmi probléma, hiszen ezek a listák amolyan szűrőként funkcionálnak és segítségükkel megtalálhatjuk a hozzánk illő embereket életünk minden egyes területén. De ha azért vagyunk magányosak és folyton elégedetlenek, mert az elvárásaink kicsit túlnőttek rajtunk, akkor érdemes felülvizsgálnunk az elvárásainkat. Hogyan győzzük le magunkban a mások tökéletességének hajszolását? Engedjük kicsit "hosszabb pórázra" azt a listát. Foglalkozzunk többet önmagunkkal. Hiszen a körülöttünk lévő emberek mind egy kicsit tükröt mutatnak nekünk. Ami a másikban zavar, az a tulajdonság valamiért foglalkoztat minket. Ezért folyton észrevesszük, foglalkozunk vele. De vajon miért? Mert mi is olyanok vagyunk? Vagy mert pont nem? Ha mi ránk is illik az általunk idegesítőnek vélt tulajdonság, akkor orvosoljuk először magunkban a helyzetet. Ha pedig pont nem vagyunk olyanok, akkor meg fogadjuk el, hogy az élet a sokszínűségtől szép. Nincs két egyforma ember. Fókuszáljunk valami másra. Hiszen senki sem tökéletes. Még mi sem ;)

Kép: Google

A foci vb margójára...

2018. júl. 15.

Férfi és nő... mindkettőnek más a fontossági sorrend. Foci kontra műkörmös és így tovább :D Ma lezárul egy őrült focis időszak. Rengeteg pasit szögezett a tévé elé az elmúlt jó pár hét. Volt hogy ebben a megszállott meccsnézésben mi nők is partnerek voltunk olykor olykor és volt, hogy minket valami egészen más dolog kötött le egy-egy meccs alatt. És ez így rendjén is van. Ha azonban nehézségeid adódtak, hogy elfogadd párod eme hóbortját, akkor a mai nappal biztosan egy kicsit fellélegzel. Pedig ezeket a "férfias játékokat" hagyni kell párjainknak. Méghozzá "sárkányoskodás" nélkül. Legyen az ez "Ő-idejük" ;) A kiabálással, bosszankodással levezethetik a stresszt és hódolhatnak szurkolói szenvedélyüknek, amit minden fociimádó oly lelkesen tud gyakorolni főleg egy-egy ilyen kiemelt bajnokság sorozat alatt. Engedjük hát nekik szeretettel a szurkolást legközelebb is, a 2020-as EB-n ;)

ui: Ja és fogadjuk el az is, hogy most még pár napig biztosan a mai eredmény lesz a fő téma :D

Kép: Google

Titkok

2018. júl. 10.

Mindenkinek vannak titkai. Neked is, nekem is. Vannak akiknek kisebb ártatlanok és vannak akiknek súlyosabb nyomasztóak. Ne is azokról beszéljünk most, amelyek a titkok rossz értelmében vett fogalmát jelentik. Hanem csak az amolyan ártatlan kis rejtélyekről, talányokról ;) Van egy mondás, miszerint az önismerethez a kulcs a titkainkban rejlik. És milyen igaz! Ha őszintén szembenézünk Önmagunkkal, mindannyian találunk olyan kis rejtegetni való tulajdonságokat, történéseket, amelyeket nem szívesen osztunk meg a nagyvilággal. De az viszont nem árt, ha mi magunk akkor is szembenézünk ezekkel a kis titkokkal, ha azokat nem vállaljuk fel a nagy nyilvánosság előtt. Az ilyen titkok megosztására szolgál például a naplóírás. Amit csak öncélúan írunk ugyan, de mégis valamilyen formában kiadjuk a magunkba zárt gondolatokat, érzelmeket, történéseket. Ez az út felszabadít és rávilágít Önmagunk még jobb megismerésére. Titkok kellenek. Egy kis dugi csoki valamelyik fiókba, ami csak a miénk... Vagy ha meg akarjuk lepni egy szerettünket, akkor is szükséges egy ideig "titkolóznunk". Ezek teljességgel ártatlanok. Mondják, hogy egy nő fegyvertárába beletartozik a titokzatosság is. Tehát számos értelmezése lehet eme szónak. Ha szembe tudunk nézni a sajátjainkkal, akkor azok is ki tudják kövezni az utunkat a valódi önismeret felé ;)

Kép: Google

Az élet szerencsekereke

2018. júl. 2.

Te hiszel a szerencsében? Ha eddig nem tetted, akkor most próbáld meg meglelni a saját szerencsekerekedet. Mondják, hogy a szerencse rajtunk kívülálló és csakis azokra köszönt rá az életben (akár többször is), akik szerencsések. De ki az aki szerencsés és ki az aki nem? Például roppant szerencsésnek érezheted magad, ha egy átlagos munkába induló reggelen nem ütött el a busz és még csak el sem késtél :) Bezzeg az a másik szerencsétlen... Ugye-ugye? Sokan azzal azonosítják a szerencsét, hogy mondjuk nem volt 5-ösük a lottón. De ki tudja... voltak már a történelemben sokan, akik megnyerték a főnyereményt, csak hát nem tudtak élni a lehetőséggel és még nagyobb mélységbe vagy akár halálba is sodorták magukat a túlzottan nagy nyeremény hatására. Vagy esetleg nem kaptál meg egy munkát? Lehet, hogy az ellenfeled, aki most beülhet abba a székbe, az még a próbaidejét sem fogja letölteni és fejvesztve menekül a cégtől. Mint minden, ez is csak nézőpont kérdése, ha jobban végig gondolod. Pörgesd meg életed szerencsekerekét nap mint nap és legyél optimista! Értékeld a kis dolgokat is nagy szerencsének és legfőképpen ne mondogasd magadnak és másoknak folyton, hogy Te bizony nem vagy olyan mázlista. Ha odafigyelsz a szavaidra, azok kihatással lesznek a gondolataidra, amelyek aztán meghatározzák az életedet. Az életünk nagyobbik részét ugyanis az határozza meg, ahogyan gondolkodunk. Azok az emberek, akik negatív hozzáállással viszonyulunk az életükhöz, nem fogják észrevenni a szerencsés véletleneket, amelyek életünket is alakítják. Hidd el magadról, hogy igenis szerencsés ember vagy! Aki szerencsés, az azért is az, mert könnyebben észreveszi és megragadja az élet adta lehetőségeket. A saját szerencsédhez vezető út, tehát a gondolkodásodban rejlik. Pörgess és higgy hát a saját szerencsekerekedben ;)

Kép: Google

Az élet értelme

2018. jún. 21.

Az élet véges. Bármennyire is szeretnénk ezen a világon minél tovább itt maradni, minden halandó embernek maximum 100 földi év adatik meg. Vannak szerencsésebbek és kevésbé. Vannak szegényebbek és gazdagabbak. Vannak betegesebbek és egészségesebbek. De most ne is sarkítsuk ki ennyire. Vegyünk egy átlag embert, aki kb. 80 évig éli Földi életét. És a legtöbb napja csak úgy eltelik... De persze, mivel ő nem a milliomosok táborába tartozik, ezért nem mehet minden nap szórakozni, nyaralni. Nem engedheti meg magának, hogy ne dolgozzon. Ezért aztán felnőtt élete nagy részében csak úgy "elvan". Nap mint nap. Vannak persze időszakosan céljai, vágyai és időnként jól is tudja magát érezni egy-két nyaraláson, bulin stb. De mi lenne, ha egy ilyen "átlag" ember azzal gazdagítaná az életét, hogy megtanulja nap mint nap észrevenni az élet apró szépségeit. Hogy tudjon örülni minél több apróságnak. Hogy egy életen át fejlődjön. Legyen motivált.
Hiszen mindannyiunk legfőbb célja a hosszú, tartalmas, boldog élet kellene, hogy legyen. Igyekezzünk tehát a legjobbat kihozni minden egyes napunkból.
Lássuk meg magunk körül a Világot, ne csak nézzük és szeressük az életünket, ne csak éljük ;)

Amikor a mérleg kibillen

2018. jún. 20.

Mit tehetsz, ha valami egyik pillanatról a másikra kibillent a lelki egyensúlyodból? Éppen minden rendben van körülötted, boldog életet élsz, majd kapsz egy telefonhívást vagy történik valami és máris rád tör a szorongás. Az első pillanatokban a tested fizikai reakciói uralmuk alá vesznek. Ez mindenkinél máshogy jelentkezik. Van aki izzadni vagy remegni kezd, mások szaladnak a mellékhelyiségre, míg van olyan aki tudja ugyan tartani magát, de komoly belső feszültséget érez. Ez a kezdeti sokk automatikusan indul be. Elkerülhetetlen. De ezt követően próbáljuk meg visszavenni a kezünkbe az irányítást. Igyekezzünk végiggondolni a helyzetet. Tudunk-e valamit tenni? Ha igen, akkor lépjünk a tettek mezejére. Foglalkozzunk a probléma megoldásával, ne pedig az elemzésével. Ha nem tehetünk semmit, akkor pedig foglalkozzunk magunkkal, hogy minél hamarabb el tudjuk fogadni a megváltoztathatatlan helyzetet. Lélegezzünk mélyeket, erről a technikáról korábban már írtam a napi feladatok között. Vegyünk pár hosszú és mély lélegzetet. Ha mélyeket lélegzünk, több oxigén jut a szervezetünkbe ami azonnali pozitív hatást gyakorol ránk. Ha a légzésszámot percenként 8-ra levisszük, azonnal érezni fogjuk, hogy csökken a stressz szintünk, hiszen a lassú, mély légzés a paraszimpatikus idegrendszerünket aktiválja, ami a megnyugvásért felelős. A stressz pont az ellenkező hatást kelti, miszerint a szimpatikus idegrendszert hozza működésbe, ami serkenti a stresszhormonok termelődését. Vegyünk tehát pár mély lélegzetet 4 mp-en keresztül szájon át beszívva a levegőt mélyen a hasunkba. Számoljunk 4-ig és tartsuk bent a levegőt, majd ezt követően szintén 4 mp-en keresztül lassan, fújjuk ki az orrunkon keresztül. A nap folyamán többször is, szinte észrevétlenül megismételhetjük ezt az egyszerű légzőgyakorlatot. Meditációt is végezhetünk. Üljünk le vagy feküdjünk le egy nyugodt helyre. Csukjuk be a szemünket és igyekezzünk kiüríteni a fejünkből a gondolatokat. Először érezzük az egész testünket nagyon nehéznek és süppedjünk bele a talajba. Majd érezzük egyre könnyebnek és könnyebnek a testünket, mintha a föld felett lebegnénk. Ezek a relaxáló technikák mind hozzásegítenek minket ahhoz, hogy megnyugodjunk. Tereljük el a figyelmünket kicsit más felé, foglaljuk le magunkat. És higgyünk abban, hogy újra egyensúlyba fog kerülni a mérlegünk két oldala ;)

A mosoly varázsereje

2018. jún. 12.

Aki mosolyt ad vagy kap, az egyaránt boldogabb lesz. A jó közérzet pedig jobb teljesítményt szül. Ezek tudományosan alátámasztott tények. Guillaume Duchenne francia orvos a XIX. század közepén az ember arcizmainak működését tanulmányozta. Vizsgálta az őszinte, szívből jövő és az erőltetett "művi" mosoly közötti különbséget. A kétféle mosolynál a szemekben, azaz a tekintetben vett észre eltérést. Később a kutatók róla nevezték el az őszinte mosolyt Duchenne-mosolynak. De mi is tulajdonképpen a mosoly? Pozitív érzelmi arckifejezés. És hogyan jön létre? Jókedvünk lesz és mosolygunk? Vagy mosolygunk és aztán jókedvünk lesz? "Faciális feedback" néven elterjedt hipotézis szerint az arckifejezés képes befolyásolni az átélt érzelmi élményt. Bizonyított tény, hogy aki mosolyog, az jobban fogja érezni magát és bátran ki lehet próbálni azt is, hogy az emberek többségéből egy mosoly hatására automatikus mosolyválasz fog kiváltódni. Aki gyakran mosolyog, annak jobb lesz a kedve. Akinek jobb a kedve az egészségesebb, erősebb immunrendszerű és jobb teljesítményre lesz képes, mint szomorú társai. Ne becsüljük tehát alá a mosoly erejét! Vidám és egészséges életre fel ;)

„Mert a mosoly, meggyőződésem szerint, mindig egy kis fényt hoz az életünkbe, meg a máséba is.” (Janikovszky Éva)

Aki mer az nyer...

2018. jún. 5.

Kockázatelemzés, kockázatvállalás... legtöbbször nem csak céges vonalon, hanem a magánéleti kérdéseink során is folyton elemzünk, mérlegelünk, agyalunk, gyötrődünk. Sokszor akár évekig is, amikor is hosszú időn keresztül próbáljuk kitalálni, hogy mi is a legjobb megoldás. Legyen szó egy párkapcsolatban maradásról vagy egy munkahely váltásról. Mert próbálunk mindig biztosra menni. Inkább legyek benne egy rossz párkapcsolatban, mint hogy a végén egyedül maradjak... (és mi van ha még vár rád az igazi?) Inkább nem váltok munkahelyet, mert lehet, hogy a következő helyen se lesz jobb...(és ha jobb lesz és még szeretni is fogod?) Inkább nem kockáztatok, mert még a végén pórul járok... (és ha nyernél?) Az élet egy örökös változás. Tél után jön a nyár, hideg után a meleg, éjszaka után a nappal. Mi emberek is egy életen át változunk. És bizony, különböző életszakaszainkban vagy az élet taszít rajtunk egyet, vagy ha bátrak vagyunk, akkor mi magunk ugrunk bele egy új helyzetbe. Ne féljünk a változástól! Ha optimisták vagyunk és igenis elhatározzuk, hogy a váltás jobb lesz számunkra, akkor... aki mer, az igenis nyer! ;) Ellenkező esetben benne ragadunk valami olyanba, amitől adott esetben nem vagyunk már boldogok. És az élet miden egyes napja elszáll és az előttünk álló idő egyre csak rövidebb lesz. Nem a lehető legboldogabban kellene hát kihasználnunk a napjainkat? Aki elégedetlen az igenis merjen változtatni!

"Kockáztatni kell, bizonyos utakat követni, másokat pedig elhagyni. Senki sem tud félelem nélkül dönteni."

(Paulo Coelho)

Görbetükör

2018. jún. 5.

Ki, mit lát, amikor tükörbe néz? A legtöbb ember egy egészen más képet, mint amit a külvilág. A mai kor egyik népbetegségévé nőtte ki magát ugyanis az önértékelési zavar. Nagyon sokan, amikor egy képzeletbeli vagy valós tükörbe tekintenek, a hibáikat felnagyítva látják. Egy egészen más énképpel élnek, mint ami a valóság. Miért nem látja a mai kor embere reálisan és önbizalommal telve Önmagát? Annyira sok inger ér minket nap mint nap, ami mind-mind a tökéletességre hívja fel a figyelmünket, hogy tudat alatt elkezdjük ezekhez a mintákhoz hasonlítgatni magunkat. Amikor eljut hozzánk egy kép, nem gondolunk bele abba, hogy akár az egy eltorzított valóság is lehet. Találkoztunk már élőben, közelről azzal a plakátlánnyal vagy fitness sztárral? Valószínűleg nem. Csak a képe jutott el hozzánk, ami lehetséges, hogy retusált és különben is... Mi van akkor, ha valóban úgy néz ki? Talán a belső tulajdonságai és a kisugárzása is olyan tökéletes, mint amilyennek azt gondolnánk? Elképzelhető... Igen, valószínűleg élnek közöttünk olyan kívül-belül tökéletes emberek, akiket mindenki csodálattal vesz körül és példaképként tekint rájuk. Ezzel nincs is semmi baj. De minden embernek ki kell békülnie Önmagával. Nagyobb hangsúlyt kell fektetnünk Önmagunk szerethető részleteire. A hiányosságainkat persze fejleszthetjük, de a folytonos alul értékelésnek semmi értelme. Kaptunk egy fizikai testet és egy szellemet. És ebből a két összetevőből kell a legjobbat kihoznunk szeretettel és elfogadással. Nézzünk olykor magunkra úgy, mintha egy olyan személy szemével látnánk, aki szeret minket. És ezt lefordíthatjuk úgy is, hogy ha mi szeretünk valakit, akkor a hibáival együtt is tudjuk az illetőt szépnek és szerethetőnek látni, igaz? Akkor mi miért ne lehetnénk szépek és szerethetőek? És leginkább saját magunk számára ;)

Aranyosi Ervin: Senki sem tökéletes

Nincsen tökéletes, ne akarj az lenni!

Vállald hibáidat, s légy képes szeretni!

Aki így elfogad, azzal, hidd el, könnyebb,

szemrehányás miatt, nem hull majd a könnyed!

Nincsen tökéletes, senki a világon,

s nem tudsz változtatni sok tulajdonságon,

se a sajátodon, pláne nem más lelken,

ha ez volt a célod, változtass a terven.

Akarattal nem tudsz embert jobbá tenni,

csak egy módszer akad, jobbá kell szeretni!

Persze ez a módszer még nem tudományos,

ám az, ki mást nevel, gyakran lesz magányos.

Fogadd el, a Földön, tökéletes nincsen,

mert tanulni jöttünk testi-lelki szinten.

Változik az ember, jobbá akar válni,

csak ne kényszer alatt kelljen megpróbálni!

Nincsen tökéletes, ne akarj az lenni!

Vállald hibáidat, s légy képes szeretni!

Aki így elfogad, azzal, hidd el, könnyebb,

szemrehányás miatt, nem hull majd a könnyed!

Ha pedig elmenne, mert így nem tud élni,

engedd el nyugodtan, s attól sem kell félni,

hogy nem találsz jobbat, ki szeretni képes,

kinek el tudsz jutni szerető szívéhez.

Mert aki szeretne, annak lesz is párja,

hidd el szép valódat már valaki várja,

aki befogadna, s képes lenne adni,

kit úgy, mindenestől, el tudsz majd fogadni!

Ne a tökéletest keresd a világban,

olyat, kivel részed lesz a boldogságban,

aki szívedbe lát, s képes érted tenni,

aki hibáiddal együtt tud szeretni!

Add hát önmagadat, s légy is büszke rája,

nincsen tökéletes, mindnek van hibája!

Ám mindenki csoda, s ha ragyog a lélek,

élvezi a létet, s boldogabban élhet.

A feladat- és időcsapda fogságában

2018. máj. 30.

Mindig mindent meg akarsz csinálni? Leginkább egyedül? Oly módon, ahogy Te látod jónak? A következmény? Állandóan el vagy havazva. Végeláthatatlan feladat listáid vannak. Folyton versenyt futsz az idővel. A környezeted mostanra pedig teljesen természetesnek veszi, hogy Te vagy az, aki úgyis mindig mindent megcsinál. Valójában Te rontottad el egy kicsit ezt a helyzetet, mert kivívtad magadnak a túlzott önállóságot. Nem mérted fel teljesen, hogy a sok-sok teendő hosszú távon annyi terhet jelent majd, hogy fizikai képtelenség lesz mindent időben elvégezned. De ahhoz meg túlságosan lelkiismeretes típus vagy, hogy lazábban kezeld a feladataidat és esetlegesen kitold a határidőket. Mit tehetsz akkor, ha már benne vagy ebben a feladat- és idő csapdában? Legelőször is "állj meg" és lassítsd le magad! Semmi nem ér annyit, hogy az egészséged rovására menjen a rohanás okozta stressz. Aztán készíts feladat listát fontosság- és határidők szerint. Tanulj meg nemet mondani az újabb feladatokra. És ami számodra talán a legnehezebb lesz... engedj ki bizonyos dolgokat a kezed közül. Hagyd, hogy mások segítsenek, sőt amihez tudsz, ahhoz kérj is segítséget. Ha a munkádban sehogyan sincs erre lehetőséged, akkor legalább otthon a családodtól vagy fordítva persze. Ha jobban végig gondolod, biztosan van olyan kollégád, akinek egy-két feladatot átpasszolhatsz vagy néhány plusz feladatra igenis mondhatsz nemet a főnöködnek. Készíts egy listát, hogy mi minden tartozik a Te feladatkörödhöz és azokon felül mi minden egyéb szakadt még idő közben a nyakadba. Leggyakrabban a környezeted nem is látja át egészen addig a dolgaidat, amíg fel nem hívod rá a figyelmüket. A házimunkát is feloszthatjátok otthon. Persze, hogy Te leszel a legfőbb házi-tündér, de azért pár apróságot a család többi tagja is képes elvégezni ;) Merd egy kicsit kiengedni a dolgokat a kezedből és helyezd önmagadat a feladataid elé!

Bízz azokban akiket szeretsz

2018. máj. 27.

Minden embernek szüksége van pozitív visszajelzésekre, megerősítésre. Ez a "bizalomerősítő hozzáállás egyaránt fontos egy szülő-gyerek-, pár-, vagy munkahelyi kapcsolatban. Leginkább persze mindannyian bízzunk saját magunkban, függetlenül attól, hogy a külvilág megerősít-e bennünket az önmagunkba vetett hitünkben vagy sem. De most gondolkozzunk egy kicsit fordítva. Akiket szeretünk és közel állnak hozzánk, azokat erősítsük azáltal is, hogy igenis bízunk bennük. Ha egy válaszút vagy megmérettetés előtt kétkedve állnak, segítsük Őket azzal, hogy pozitív megerősítéssel állunk melléjük. Meg fogod tudni csinálni...Minden a legjobban fog alakulni (ha most rögtön nem is, de idővel, hosszútávon biztosan). És itt most nem hitegetésre gondolok. Nem is kell nekünk okvetlenül egy-egy alternatíva esetén állást foglalnunk. Hiszen felnőtt emberek esetében, az illetőnek magának kell választania, döntést hoznia. Gyerekek esetében jobban terelgethetjük őket a helyes irányba, de az Ő esetükben meg különösen fontos a megerősítés, hogy egészséges önbizalmú felnőttekké váljanak. Sugározzunk a kétkedők, a döntés előtt állók felé pozitív energiát. Higgyünk mi is a sikerükben, erejükben. Az a bizonyos "karma" pedig mint a bumeráng, visszatér majd hozzánk is, amikor arra lesz szükségünk ;)

Egy nyelvet beszélünk?

2018. máj. 23.

Néha Te is beleesel abba a helyzetbe, hogy nem egy nyelvet beszélsz a pároddal, kollégáddal, főnököddel? A mai kor egyik általános problémája, a nem megfelelő kommunikáció. Ez részben adódik abból, hogy mindannyian fel vagyunk pörögve és túlterheltek vagyunk. Ebben a rohanó világban egyre inkább rá vagyunk kényszerítve arra, hogy a gondolataink már jóval a beszédünk előtt járjanak. Ilyenkor csak mi vagyunk képben a mondandónkkal, de a külső hallgató számára olykor félreérthetően beszélünk. És mint tudjuk, a magyar nyelvnek vannak szépségei és sokszínűsége. Ha csak egy-egy kötőszó vagy jelző kimarad, máris más értelmet is kaphat a beszédünk. A másik általános probléma, hogy sokszor fáradtak és dekoncentráltak vagyunk, így nem tudjuk teljes figyelmünket a beszélgető partnerünk felé fordítani. Ilyenkor, ha mi nem hallunk meg egy-egy szót, akkor visszafelé ugyanez történik.... máris másképp fogjuk értelmezni a beszélgető társunk közlendőjét. A nem megfelelő kommunikáció pedig rögtön egy konfliktus forrásává válhat. Munkahelyünkön a belső kommunikációt megkönnyíthetjük azzal, ha a fontos dolgoknak mindig írásban adunk hangsúlyt. Azaz, ne csak mondjuk a főnökünknek, hanem erősítsük meg írásban, e-mailben is a megbeszélteket. Az ilyen "memo"-k különféle megbeszéléseket követően is megkönnyítik az azonos értelmezést. Később pedig könnyedén tudunk rá hivatkozni, ha valaki rosszul vagy máshogyan emlékszik valamire. A családunkban pedig próbáljuk a fontos dolgokat nyugodt körülmények között megbeszélni. Olyankor ne rohanjunk, üljünk le és próbáljuk teljes figyelmünket a beszélgetésre irányítani. Beszédünk olyankor legyen nyugodt és átgondolt. Pontosan fogalmazzuk meg a közlendőnket, ne rébuszokban beszéljünk. Különösen fontos ez egy férfi-női párbeszéd esetében. Egy jól működő párkapcsolatban szokták mondani, hogy fél szavakból is megértjük egymást. Igen, ez részben igaz is, de azért a másik sem gondolatolvasó. És mint tudjuk a férfiak és a nők agya alapvetően más "rugóra jár" :) Fogalmazzunk tehát konkrétan és közérthetően a beszélgetőpartnerünk számára. Az információcsere ne konfliktus, hanem kölcsönösen érthető eszmecsere legyen ;)

"A jó kommunikáció olyan, mint az élet levesében a só."

(Norbert Potthoff)

Az érme két oldala

2018. máj. 22.

Sokszor van úgy, hogy előre "eltervezed", hogy minden biztosan a rosszul fog alakulni, nem fog sikerülni, úgyse lesz jó, stb.? Miért vagyunk ennyire pesszimisták és "jövőt jósolóak"? Miért nem tudunk inkább csak "semlegesek" lenni és kivárni a dolgok menetét? Ha nem tudunk annyira optimisták lenni, hogy mindenképpen a helyzetek legjobb kimenetelében higgyünk, akkor csak próbáljunk meg a jelen tényeknél maradni és nem megtippelni a folytatást ;) Abban az esetben ugyanis, ha előre elhatározzuk magunkban, hogy nem lesz jó, nem fog sikerülni, akkor nagy valószínűséggel valóban be is vonzzuk a rossz dolgokat és még a kedvünkre is rányomja a bélyegét ez a gondolkodásmód. Pedig minden érmének két oldala van. És ha megvizsgálunk egy helyzetet több nézőpontból, akkor biztosan felfedezünk majd benne jót és rosszat egyaránt. Aki optimista, az az apró jó dolgokat fogja meglátni, aki pesszimista az pedig csakis a rosszakat. Általában mindenkiben lakozik mindkét típusú szemlélő attól függően, hogy aznap éppen milyen a hangulata, milyen az időjárás, milyen lábbal kelt fel, stb. :) A rosszabb napjainkon tehát próbáljuk meg kinevetni kicsit önmagunkat, amikor a jövőbelátó jós szerepében minden rosszat előre vetítünk. Szorítsuk vissza magunkat az az napi, adott helyzetbe. Hagyjuk nyitva a történeteink kimenetelét. A holnap majd úgyis meghozza az eredményt. Várjuk ki! Legyünk csak megfigyelők és ha már a jót nem tudjuk az adott pillanatban vizualizálni, akkor a rosszat se képzeljük el előre ;)

Borúra derű

2018. máj. 20.

Ismered magadat és tudod jól, hogy egy-egy krízishelyzetbe jó hosszú ideig bele tudsz ragadni? Szeretnéd, ha ezúttal ez máshogy lenne? Az élet egy folytonos hullámvasút. Egyszer fent, egyszer lent. De vannak különösen nehéz élethelyzetek, amelyek nagyon padlóra tudnak bennünket küldeni. Ez lehet egy párkapcsolati szakítás, komoly munkahelyi vagy egyéb válság, veszteség, esetleg egy haláleset. Bármi is történjék velünk, ha az komolyan megérint minket, akkor mindegyik esetben egyfajta gyászfolyamaton megyünk keresztül. Siratjuk egykori kedvesünket, esetleg egy zátonyra futott lehetőségünket vagy szerettünk halálát. Az okok ugyan nagyon különbözőek, de a bennünk lejátszódó folyamatok nagyban hasonlóan játszódnak le. A gyász folyamatában siratjuk, sajnáljuk Önmagunkat. Sokszor szánalmasnak és reménytelennek látjuk magunk. Kilátástalannak érezzük a helyzetünket. Egy gyászos jövőkép lebeg a szemünk előtt. Úgy érezzük, hogy itt a világvége és mi vagyunk a legszerencsétlenebb teremtmények a Világban. Ez a folyamat természetes, hogy így zajlik bennünk. Minden veszteséget, bármilyen típusú is legyen az, meg kell gyászolnunk. Át kell mennünk a gyász folyamatán. De egy dolgot azért mégiscsak tehetünk! Különösen, ha tudjuk jól, hogy egy-egy krízishelyzetből nagyon nehezen állunk fel. Még hónapok múltán is teljes letargiában és depressziós állapotban leledzünk. Tudatos figyelemeltereléssel lerövidíthetjük ezt a gyötrő időszakot. Dolgoznunk kell Önmagunkon, hogy alapvetően higgyünk abban, hogy ez az időszak sem tart örökké és jobb napok is fognak ránk köszönni. Az addig tartó utat pedig tudatos tervezéssel kell megtöltenünk. A napok és az idő pedig telni fog és a gyógyulási folyamat elindul. És ha megvan ez az ici-pici tudatos "Jól akarok lenni" hozzáállás, akkor az eredményt fog hozni! Aztán észrevétlenül bele fogunk kerülni egy pozitív spirálba és onnantól már minden még sokkal gyorsabb és egyszerűbb lesz. Nincsen ebben semmi trükk és csoda sem. Ez az élet törvényszerűsége! Mert tudjuk jól; minden borúra jön derű ;)

Nagyító alatt Önmagad ;)

2018. máj. 17.

Te is jócskán kinőttél már a tinikorból mégsem tudod, hogy mit is kezdjél magaddal? Látszólag mindened megvan. Ilyen vagy olyan munkád (amit persze lehet, hogy inkább csak kényszerből csinálsz, de valójában egyáltalán nem érzed benne jól magadat), családod, egészséges is vagy... de valami mégsincs a helyén. Lehetséges hogy igazándiból nincsen hobbid? Nincs semmihez motivációd? Téged is beszippantott az internet vagy a függést előhozó játékok világa? A mai technikai vívmányokkal teli világban ez szinte óhatatlanul utolér mindenkit. Egész nap csak a telefonunkat nyomkodjuk, mondván, dolgozunk rajta, tájékozódunk róla, lazítunk vele. Este meg jön a tv bámulása. Sokszor még csak nem is egy jó filmet nézünk, hanem csak valamit, amire már egy óra múlva sem emlékszünk. Igen. Ezekre a semmittevős, kinézünk a fejünkből tevékenységekre is szükségünk van néha. Mértékkel nincs is ezzel semmi baj. De sokan úgy lépik át az egészséges határt, hogy észre sem veszik, hogy az összes szabadidejük így rohan el velük. Mert nem néznek, nem látnak rá magukra kívülről. Te is vedd egy kicsit nagyító alá Önmagadat és tekintsd át egy napodat. Mi mindent csinálsz 24 óra alatt? 6-8 órát alszol, 8-12 órát dolgozol és a többi? A maradék szórakozásnyi idődet hogyan osztod fel? Sportolsz? Olvasol? (egy könyvet... nem pedig a Facebook postokat), Zenélsz? Tanulsz? Esetleg van valami kreatív hobbid? Kutyázol/macskázol? Sétálsz? És most nem a hétvégi programokra gondolok! Hanem azokra az általános hétköznapi kis feltöltődésekre, amikre a munka és a sok sok kötelesség mellett mindenkinek szüksége van. A minőségi szabadidő megélésére. De ez nem megy magától. Ezért tenni kell. Tudatosan mérlegre tenni a napi cselekedeteinket. Mint egy jó étel megfőzésénél. Egy kicsi alvás, jó sok munka, egy kis semmittevés, egy adag hobbi :D Tudatosan törekedjünk arra, hogy tartalmas életet éljünk! Hogy naponta fejlesszük Önmagunkat! Hogy olyan hobbikat, tevékenységeket találjunk, amibe nem tompulunk bele. Ami hajt minket. Hogy minden napunkban találjunk valami örömöt ;)

Egyedül, de nem magányosan ;)

2018. máj. 14.

Néha úgy érzed, hogy teljesen egyedül vagy ezen a Világon? Szeretnél magad mellé egy társat, de azt gondolod, hogy Te vagy az egyetlen a Földön, aki olyannyira szerencsétlen, hogy biztosan egyedül fogja leélni az életét? Ha szent meggyőződésed, hogy ez biztosan így lesz, akkor talán valóban ez lesz a sorsod. Mit tehetsz mégis? Változtass a hozzáállásodon! Legelőszöris hidd el, hogy ez egy átmeneti időszak az életedben, ami jelenleg a fejlődésedet szolgálja. Tanulj meg jóban lenni Önmagaddal és nézd az egyedülléted jó oldalát. Akkor kelsz és fekszel amikor csak akarsz, nem kell alkalmazkodnod senkihez sem. Teljesen szabad vagy. Élvezd ki és lásd meg ennek az időszaknak az előnyeit. Fogj bele új dolgokba! Kezdj el tanulni valamit vagy válassz egy új hobbit vagy sportot. Nem kell bezárkóznod! Menj és csatlakozz egy ingyenes szakkörbe vagy kiránduló csoportba és szerezz új barátokat. De ne keresd, kutasd görcsösen a párodat sehol! Csak a programokra koncentrálj és arra, hogy jól érezd Magad! Fogadd el, hogy most annak van itt az ideje, hogy megtanulj jóban lenni saját magaddal. Minden és mindenki akkor köszönt be az életedbe, amikor "megértél" rá. Amikor az, a számodra legjobb. Hiszen tudod, Te a főszereplője vagy csupán az életednek, nem pedig a rendezője ;)

Az a bizonyos szétdobált koszos zokni...

2018. máj. 1.

Biztosan naponta vannak olyan bosszantó apróságok, amelyeken idegeskedsz. Miért dobálja szét a párod a koszos ruháit, miért nem tudja betenni a piszkos tányért a mosogatóba, miért fekszik be ruhástól az ágyba, stb. Ezek nem nagy dolgok, de mégis egy egy kiadós veszekedés melegágyai. A férfi nézőpontja szerint Nem mindegy, hogy hol van az a ruha?, Miért kell folyton rendnek lenni?, Majd később elrakom..., Van fontosabb dolgom is..., Most pihenek..., stb. A nő szerint: A koszos ruha vagy edény nem fog magától bemászni a szennyes tartóba, mosogatóba... Miért nem tudja Ő betenni?, Miért kell folyton nekem robotolnom? Miért nem figyel rám, segít nekem? Két különböző nézőpont. Hogyan tudnánk mégis közelíteni ezt a kettőt egymáshoz? Először is értsük meg egymás ellentétes működését. Nem vagyunk egyformák. Ez adódik a nemiségből, a neveltetésből, szokásrendszerből. A férfi alapvetően a "vadászó" a "pénzt-hozó", "családfenntartó". Otthon csak megpihenni szeretne. Nem rosszindulatból, direkt kiszúrásból ad plusz munkát a nőnek - ezt fontos megérteni! Hiszen ő azt sem várja el, hogy folyton rend legyen körülötte. Mert neki nem az a legfontosabb. Ő tökéletes jó érzéssel tud a szemétkupac közepén is ülni és távirányítót nyomogatni :) De a nő! Neki az otthon, a rend sokkal fontosabb. Szeret kiszolgálni, harmóniát teremteni. Olykor mégis szemrehányóan, mártírnak éli meg önmagát, amikor a saját elvárásainak próbál megfelelni. Természetesen egy jól működő párkapcsolatban időnként ki kell lépnünk saját szerepünkből és rálátni a másik igényeire. Olykor olykor a kedvére tenni a másiknak. Érdemes közös szabályokat is kialakítani, ami mindkét fél számára elfogadható. A férfi előbb megnézi nyugodtan a meccset, majd leviszi a szemetet. A nő pedig maga miatt rámol el és nem veszi szándékos bosszantásnak a férfi hanyagabb stílusát. Ne hagyjuk, hogy ezek az apró bosszúságok negatív érzéseket hozzanak a felszínre a párunkkal szemben. Gondoljunk csak vissza szerelmünk hajnalára. A rózsaszín köd időszakában egyáltalán nem zavart bennünket, hogy jóllakottan felállt az asztaltól és otthagyta a koszos tányért. Örömmel szolgáltuk kis és pakoltunk el utána. Persze az idő múlik és a hétköznapok hétköznapokká válnak. De mi lenne, ha nem ezekre helyeznénk figyelmünk nagy részét. Hanem nap mint nap, szeressünk bele újra és újra életünk párjába. Lássuk meg a jó oldalát. Hiszen mi sem vagyunk tökéletesek. Nézzük magunkat az Ő szemén át.. folyton csak teszünk veszünk, csupa "fölösleges" dolgot csinálunk, ahelyett, hogy leülnénk mellé a kanapéra meccset nézni :) Minden csak nézőpont kérdése tehát. Szeretettel, szerelemmel gondoskodjunk és a pozitív dolgokra koncentráljunk. Felesleges nagyítót tartva a szemünk elé folyton a bosszantó, jelentéktelen apróságokat felnagyítanunk. Lásd meg amit látni szeretnél! (és ne a koszos zokni legyen az ;)

Továbbiak betöltése

Hozzon létre weboldalt vagy webáruházat a Mozello segítségével.