Mindannyian rendelkezünk egy igény listával. Ezek a különféle listák jelen vannak életünk minden egyes területén. Munkában, kapcsolatainkban. Sokaknak végeláthatatlan hosszúságú a listájuk, aminek szinte nincsen ember, aki meg tudna felelni. Miért várunk el oly sokat másoktól? Hogy mindenki legyen velünk kedves, figyelmes, segítőkész, vegye le a terheket a vállunkról... És ez még nem is elég önmagában. Mert persze az illető maga meg legyen ilyen, olyan, amolyan :) Az igényességgel önmagában nincs is semmi probléma, hiszen ezek a listák amolyan szűrőként funkcionálnak és segítségükkel megtalálhatjuk a hozzánk illő embereket életünk minden egyes területén. De ha azért vagyunk magányosak és folyton elégedetlenek, mert az elvárásaink kicsit túlnőttek rajtunk, akkor érdemes felülvizsgálnunk az elvárásainkat. Hogyan győzzük le magunkban a mások tökéletességének hajszolását? Engedjük kicsit "hosszabb pórázra" azt a listát. Foglalkozzunk többet önmagunkkal. Hiszen a körülöttünk lévő emberek mind egy kicsit tükröt mutatnak nekünk. Ami a másikban zavar, az a tulajdonság valamiért foglalkoztat minket. Ezért folyton észrevesszük, foglalkozunk vele. De vajon miért? Mert mi is olyanok vagyunk? Vagy mert pont nem? Ha mi ránk is illik az általunk idegesítőnek vélt tulajdonság, akkor orvosoljuk először magunkban a helyzetet. Ha pedig pont nem vagyunk olyanok, akkor meg fogadjuk el, hogy az élet a sokszínűségtől szép. Nincs két egyforma ember. Fókuszáljunk valami másra. Hiszen senki sem tökéletes. Még mi sem ;)