Görbetükör

Ki, mit lát, amikor tükörbe néz? A legtöbb ember egy egészen más képet, mint amit a külvilág. A mai kor egyik népbetegségévé nőtte ki magát ugyanis az önértékelési zavar. Nagyon sokan, amikor egy képzeletbeli vagy valós tükörbe tekintenek, a hibáikat felnagyítva látják. Egy egészen más énképpel élnek, mint ami a valóság. Miért nem látja a mai kor embere reálisan és önbizalommal telve Önmagát? Annyira sok inger ér minket nap mint nap, ami mind-mind a tökéletességre hívja fel a figyelmünket, hogy tudat alatt elkezdjük ezekhez a mintákhoz hasonlítgatni magunkat. Amikor eljut hozzánk egy kép, nem gondolunk bele abba, hogy akár az egy eltorzított valóság is lehet. Találkoztunk már élőben, közelről azzal a plakátlánnyal vagy fitness sztárral? Valószínűleg nem. Csak a képe jutott el hozzánk, ami lehetséges, hogy retusált és különben is... Mi van akkor, ha valóban úgy néz ki? Talán a belső tulajdonságai és a kisugárzása is olyan tökéletes, mint amilyennek azt gondolnánk? Elképzelhető... Igen, valószínűleg élnek közöttünk olyan kívül-belül tökéletes emberek, akiket mindenki csodálattal vesz körül és példaképként tekint rájuk. Ezzel nincs is semmi baj. De minden embernek ki kell békülnie Önmagával. Nagyobb hangsúlyt kell fektetnünk Önmagunk szerethető részleteire. A hiányosságainkat persze fejleszthetjük, de a folytonos alul értékelésnek semmi értelme. Kaptunk egy fizikai testet és egy szellemet. És ebből a két összetevőből kell a legjobbat kihoznunk szeretettel és elfogadással. Nézzünk olykor magunkra úgy, mintha egy olyan személy szemével látnánk, aki szeret minket. És ezt lefordíthatjuk úgy is, hogy ha mi szeretünk valakit, akkor a hibáival együtt is tudjuk az illetőt szépnek és szerethetőnek látni, igaz? Akkor mi miért ne lehetnénk szépek és szerethetőek? És leginkább saját magunk számára ;)

Aranyosi Ervin: Senki sem tökéletes